Növény- és állatvilága

A Magas-Táta növényvilága különösen gazdag. A grániton csak savanyú talajt kedvelő növények élnek. Ezért annak ellenére, hogy a Tátrában több mint 3000 virágos-növény-faj, páfrány, zuzmó és moha él, ezek nagy része – mészkedvelő lévén – a gránithegyek között nem található. A legszebb növényzetű völgyek a Zöld-tavi-, a Kis-tarpataki- és a Felkai-völgy ,,Virágoskert-je. A magas hegyek jellegzetes virága, a havasi gyopár mészkedvelő, ezért csak a Lengyel- és a Bélai-Tátrában látható. A legtöbb virág június-júliusban nyílik, tehát a turistaidényben gyönyörködhetünk bennük.

Több mint 1300 magasabb rendű növényfaj fordul itt elő. A növényvilág alapját az alpesi-közép-európai növényfajok képezik, amelyek a harmadkor óta terjedtek el a Pireneusoktól a Kaukázusig minden hasonló magasságú hegységben. Számos sarkvidéki alpesi faj is akad köztük. A jégkorszak idején terjedtek el Közép-Európában, s a jégkorszakok közti és a jelenlegi melegebb időszakot csak a magas hegyek hidegebb helyein élték túl. A Tátrában előfordul néhány glaciális reliktum faj is. A nyolclevelű magcsák előfordul mind a hegység havasi rétjein, mind a sarkvidéki tundrán. A botanikusok a Tátrában kéttucatnyi, csak itt és a Nyugati-Kárpátokban előforduló ún. endemikus (bennszülött) növényfajt határoztak meg.

Tátra növényzetét a következő vegetációs fokozatokba sorolhatjuk:

  • 1. hegyalji fokozat (600 – 900 m a tengerszint fölött), a Tátrai Nemzeti Park (Tatranský národný park – TANAP) alsó határát alkotja. Erdőközösségek itt csak maradvány növényzetként jelennek meg, túlsúlyban van a mezőgazdasági táj.
  • 2. hegyi fokozat (900 – 1500 m a tengerszint fölött), e fokozatnak a jellemzője a sűrű erdős növényzet jelenléte, amelyben az egyszerű lucfenyő (Picea abies) dominál.
  • 3. szubalpesi fokozat (1500 – 1800 m a tengerszint fölött), az erdők felső határa fölött fordul elő és főleg a havasi törpefenyők alkotják (Pinus mugo), kisebb mértékben fordul elő a havasi cirbolyafenyő (Pinus cembra) és a Madárberkenye (Sorbus aucuparia).
  • 4. alpesi fokozat (1800 – 2300 m a tengerszint fölött), az a terület amely a törpefenyő övezete felett húzódik. Magashegyi rétek alkotják fatörzsű növények nélkül, ritkán előforduló magaslati növényekkel és virágokkal.
  • 5. szubnivál fokozat (2300 – 2655 m a tengerszint fölött), hófedte fokozat, jellemző a köves terep moha és zuzmó előfordulásával.

 

Az állatvilág a fenyvesek övéig azonos a középhegységével. Feljebb sokszor találkozhatunk az ott legismertebb és legnagyobb állattal, a zergével.  A Tátrában mintegy 900 zerge él, amelyeket szaknyelven tátrai zergének neveznek. C. Coututier szerint nem tartozik a zergefaj 11 megkülönböztetett alfajához sem. Az elismert francia szakember különleges alfajnak tartja, amely a jégkorszak után teljesen önállóan fejlődött ki. Ezért különböztetik meg az alpesi, az appennini, a balkáni rokonaitól, sőt sok olyan egyéb olyan jegye van, amelyek nincsenek meg a más kárpáti hegységek zergéinél. Ezért elmondható, hogy olyan zerge, amilyen a Tátrában él kb. 900 egyed van a földtekén.

A tátrai zerge a hegység szimbóluma.

A második jellegzetes állat a mormota. Ürgéhez hasonló, hosszú téli álmot alvó, félénk, de kíváncsi állat. Téli szállását mélyen a föld alatt építi meg. Amint kisarjad a friss tavaszi alpesi növényzet, a magasabb régiókba vándorol fel. Jóízű húsa és gyógyszernek tartott hája miatt a déli oldalon csaknem teljesen kiirtották. A Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) a Tátra északi oldaláról telepített át állatokat, amelyek elszaporodva ma már mindenütt megtalálhatók.

A Magas-Tátra sziklás bércei honos a kőszáli sas, amely a sziklafalak hozzáférhetetlen helyein fészkel. A kőszáli sast a vadállományban tett kártevései miatt még a háború előtt úgy kipusztították, hogy ma mindössze 2-3 pár fészkel. A magas hegyek legszebb madara a hajnalmadár (Tichodroma muraria). Csak a sziklák között él és ott keresi ennivalóját, a repedésekben rejtőző rovarokat, álcákat, petéket. Röptében is vadászik. Sok állat él még a Tátrában, de legnagyobb része emberkerülő, rejtőző életmódja miatt nemigen látható.

A tátraalji hegyekben fészkel a fehér gólya, Zúgó (Podspády) környékén, a Ždiari-törésben láthatóak a ritka fekete gólyák. A sűrű erdőkben számos őz, szarvas, vaddisznó, róka, borz, vadmacska, és sok más apró rágcsáló él. Ezen a területen olyan ritka állatfajok is előfordulnak, amelyek Nyugat-Európában már rég kipusztultak, mint a barna medve, a farkas, a hiúz és a vidra. Sok erdei vad, mint például a medve, megfordul az erdő övezet felső határán túli területeken is, amely több olyan ritka, s szigorúan védett állatfaj otthona, melyek az utolsó jégkorszak idejéből valók. Ilyen a tátrai zerge, a havasi mormota, meg a kevésbé ismert emlősök, mint a tátrai havasi pocok, a tátrai földimalac és a hegyi cickány.

A magashegységi madárvilág tipikus képviselője az erdőövezet felső határán tanyázó félénk magtörő fenyőszajkó, amely a cirbolyafenyő tobozainak magvaival táplálkozik.

Nyaranta keresztes viperák sütkéreznek a sziklákon, ez az egyedüli kígyófaj, mely előfordul a Tátra magas fekvésű helyein. A tátrai patakok hala a pisztráng, a pénzes pér, a kölönte és a küllő. Csak az alacsonyabban fekvő tátrai tavakban élnek halak, ezek közül a legmagasabban fekvő a Poprádi-tó, amely természetes élőhelye a pisztrángnak. A Csorba-tóban élő halak nagy részét mesterségesen telepítették. A Furtoka-tavak hideg vizének egyedüli lakója, az átlátszó kérges északi tócsarák.

Forrás: wikipedia.org